Petefészek ciszta (Cysta ovarii)
A belső női nemi szervek közül a petefészek (latinul: ovárium) páros hasűri szerv, mely mindkét oldalon a medencefal és a méh között helyezkedik el. A nemi teljesség korában kb. 1,5x3x4 centiméteres, mandula alakú szerv, melynek feladata kettős:
1. A petefészek a női hormonok termelődésének legfontosabb helye. Számos hormon termelődik itt, melyek közül az ösztrogéneknek játszanak leginkább szerepet a női nemi jegyek kifejlődésében, a női nemiség és biológiai egyensúly fenntartásában. A gyermekkor elmúltával az ösztrogénszint emelkedésének köszönhető a nemi fejlődés megindulása, különös tekintettel az emlők fejlődésére. A változókor tünetei pedig a hormontermelés csökkentésével függnek össze. Emellett a menstruációs ciklus második felében a sárgatest hormont termeli (progeszteron), melynek megfelelő szintje elengedhetetlen az egészséges fogamzáshoz és a megtermékenyült petesejt beágyazódásához.
2. Ugyanilyen fontos funkciója a nemi teljesség korában, a petefészekben 28 naponta (rendszeres ciklus mellett) bekövetkező tüszőérés. Ebből származik a petefészek latin neve is: ovárium = tojás, petesejt. A menstruációs ciklus 14. napja körül bekövetkező tüszőrepedés teremti meg a megtermékenyülés legfontosabb feltételét.
A ciszta szó a görög kystis = hólyag, tömlő kifejezésből származik, és legtöbbször folyadékkal telt, hártyával, vagy vaskosabb fallal körülvett képletet jelent. Az ováriumokban gyakori elváltozás. A petefészek ciszta összefoglaló kifejezés, és igen sokféle formát takar.
Lehet vékony és vastag falú, egy- és többrekeszes típusa.
A ciszták kialakulásának több lehetséges magyarázata van, pontos oka azonban nem ismert. Gyakran a tüszőérés folyamatában a tüszőrepedés elmarad, a benne lévő folyadék (savó) tovább szaporodik, s így jön létre a funkcionális ciszták, retenciós tömlők, folliculáris ciszták döntő többsége.
Endometriózis kapcsán is kialakulhat a petefészekben menstruációs vérhez hasonló folyadékkal telt tömlő (Csokoládéciszta). A petefészek állományában, a magzatfejlődés korában betokolódott rendellenes sejtmaradványokból létrejöhet egy ún. dermoid ciszta is, amely különféle szöveti elemeket – haj , szőr, fog, stb. – tartalmazhat. Ezek eltávolítása műtétet tesz szükségessé. Szerencsére a fiatal- és termékeny korban jelentkező petefészek tömlők döntő többsége jóindulatú. Lényegesen nagyobb a rosszindulatúság veszélye a változókor után.
A jóindulatú ciszták kialakulásában alkati tényezők, illetve a petefészket stimuláló magasabb hormonszintek is szerepet játszhatnak. A rosszindulatú folyamatok kialakulásának hátterében a környezeti tényezők hatása mellett gyakran öröklött, betegségre hajlamosító genetikai tényezők, illetve helytelen életvitelből, egészségtelen életmódból adódó rizikófaktorok (dohányzás, alkohol, stressz, kemikáliák, stb.) állnak.
A kisebb petefészek ciszták legtöbbször tünetmentesek, semmilyen panaszt nem okoznak, és csak a nőgyógyászati szűrővizsgálat, vagy egyéb okból elvégzett ultrahang vizsgálat során kerülnek felismerésre. Nőgyógyászati ultrahang-vizsgálatot ma már legtöbbször hüvelyen keresztül végeznek. Megfelelő jártassággal rendelkező szakember ilyen módon nagy biztonsággal tud nyilatkozni a belső nemi szervek állapotáról, az esetleges eltérésekről. A nem nőgyógyászati jellegű ultrahang-vizsgálat (melyet legtöbbször belgyógyász vagy sebész, családorvos kér) legtöbbször hason keresztül történik. Ennek kapcsán többször találnak 2-3 centiméteres, apró tömlőket a petefészekben. Ezeknek legtöbbször semmilyen jelentősége nincs, az elvégzett nőgyógyászati vizsgálat alapján tennivalót általában nem igényelnek.
A nagyobb ciszták feszülést, a környező szervek nyomását, ezáltal fájdalmat okozhatnak. Az alhasi fájdalom fokozódhat mozgásra, jelentkezhet közösülés közben. Szintén előfordulhat vérzészavar, melyet a tömlő hormontartalma, illetve az elmaradt ovuláció kapcsán a sárgatest hiánya okozhat. A fájdalom mértéke nem feltétlenül arányos a ciszta nagyságával. Időnként a ciszták megnagyobbodnak, bevérzések keletkezhetnek bennük, esetleg a tömlő megcsavarodik (torquatio). Ez utóbbi akár igen heves, késszúrásszerű fájdalmat okozhat. Bizonyos esetekben a tömlők megrepednek, tartalmuk a hasüregbe kerül. Ez átmenetileg kisebb alhasi görcsöt, fájdalmat okozhat, azonban a folyadék az esetek döntő többségében szövődményt nem okoz, a hasüregből nyomtalanul felszívódik.
Rosszindulatú folyamat esetén a hasüregben nagy mennyiségű folyadék gyűlhet meg, ami elődomborítja a hasfalat, ezt nevezzük szaknyelven ascites – nek.
A beteg életkora, panaszai, a tapintásos és az ultrahang vizsgálatokkal (UH) nyert információk alapján mérlegelhető a ciszta jó- vagy rosszindulatú természete. Ebben segítségünkre lehetnek egyes, vérvétellel nyerhető laborértékek, az ún. tumormarkerek is. A jó- vagy rosszindulatú jelleg, valamint a betegség pontos típusa ultrahang-vizsgálattal és tumormarkervizsgálattal nagy valószínűséggel meghatározható, illetve kétes esetben műtét javasolt, mert véglegesen csak az elváltozásból vett szövet-, illetve sejtminta vizsgálatával állapítható meg biztosan a jó vagy rosszindulatúság.
Az egyszerű, jóindulatú ciszták rendszerint egy-két menstruációs ciklust követően spontán eltűnnek. Beavatkozásra általában nincs szükség.
Amennyiben a ciszta hónapokig észlelhető, 5 cm-nél nagyobb az átmérője, szöveti elemeket tartalmaz, a hasüregben bő szabad folyadék van, úgy a felmerül a rosszindulatúság, és a ciszta műtéti eltávolítása jelenti a szokásos protokollt.
Bizonyos esetekben a ciszták rövid vénás altatásban a hüvelyen keresztül megpungálhatók, a belsejükben lévő folyadék leszívható.
Sejtvizsgálat során megállapítható a ciszta jó- vagy rosszindulatú természete, amely a további megfelelő kezelési mód megválasztásában segíthet.
A biztosan jóindulatú ciszták műtéte hastükrözéssel (laparoscopiával) is megoldható. A beavatkozás során megpróbálják kihámozni a cisztát a petefészek állományából úgy, hogy minél kevesebb működő, egészséges petefészekszövet kerüljön eltávolításra. Amennyiben ez műtéttechnikai szempontból nem lehetséges, akkor sajnos az egész petefészket ki kell venni. Fontos azonban a kezelés elkezdése előtt pontosan tisztázni a betegség jellegét, eldönteni hogy jó- vagy rosszindulatú elváltozással állunk-e szemben. Ebben a kérdésben az egyik legnagyobb segítséget – az ultrahang vizsgálat és a daganatjelzők vérszintje tudja nyújtani.
Tekintettel a ciszták sokféleségére, bizonytalan eredetére és viselkedésére, igazolt petefészek ciszta esetén a rendszeres kontrollvizsgálat elengedhetetlen. Amennyiben az 5 cm-nél kisebb, kerekded cystát premenopausalis korban fedezik fel ultrahang segítségével, sem papillaris szerkezete, sem septuma nincs, 24 hónap múlva kontrolláljuk, hogy a cysta megszűnt-e.
Az orális fogamzásgátló tabletták alkalmazása csökkenti egyes jó- és rosszindulatú cisztatípusok előfordulási gyakoriságát. A ciszták, illetve rosszindulatú petefészek elváltozások gyakran családi halmozódást mutatnak, ezért a terhelt családok tagjainál a rendszeres, célzott nőgyógyászati szűrővizsgálat rendkívül fontos. A családi genetikai hordozók kimutatására szolgál a BRCA1 és BRCA2 genetikai analízis, mely az emlőrák mellett a petefészekrák öröklődési hajlamát is kimutathatja.