A méhnyakrák világviszonylatban és Magyarországon is a mellrák után a második leggyakoribb daganatos megbetegedés a nők körében. Magyarországon körülbelül 1200 új méhnyakrákos esetet fedeznek fel évente. A méhnyakrák nagyon lassan, hosszú évek alatt fejlődik ki és így azon daganatos betegségekhez tartozik, mely időben észlelve 100%-ban gyógyítható.
A méhnyakrák leggyakoribb kiindulópontja – a tudomány jelenlegi állása szerint – a méhszájon lévő laphám és a nyakcsatornában levő mirigyhám találkozásánál elhelyezkedő ún. junkcionális terület, illetve ennek elmozdulása nyomán gyors osztódással keletkező transzformációs zóna. E két zóna egy egészséges nőben is folyamatosan és jelentősen változtatja a helyét. A gyors osztódással járó folyamatok a hüvelyben kialakuló fertőzések nyomán és szüléskor el nem látott méhszájrepedés miatt is bekövetkeznek, s a gyógyuló felületek ideálisak egy vírusfertőzés számára.
Ma már egyértelműen bizonyított, hogy nincs méhnyakrák előzetes HPV fertőzés nélkül. A HPV vírusoknak több mint 100 típusát ismerjük, amik közül kb. 40 képes a genitális traktusban a nyálkahártya megbetegítésére (egyesek szemölcsöt, mások egy szubakut lefolyású fertőzést okoznak, mely daganatmegelőző állapotot jelent). A humán papillómavírus 16-os és 18-as típusa a méhnyakrák és a CIN 2/3-esetek több mint 70%-áért, a 6-os és 11-es típusa pedig a genitális szemölcsök mintegy 90%-áért felelős. A HPV vírussal fertõzött nyálkahártyasejtek döntõ többsége hónapok alatt – többnyire 1 éven belül – meggyógyul. Az a csekély százalék, amelyekben a vírus perzisztál, veszélyeztetetté válik a méhnyakrák kialakulása szempontjából.
Mi a HPV PAP teszt? HPV – Human Papilloma Virus
Magyarországon a méhnyakrákszűrés alkalmával sejtmintát vesznek, mely kenet formájában eljut egy citológiai laboratóriumba, ahol azt mikroszkóp alatt megvizsgálják, és olyan sejteket keresnek, amelyek a rákot megelőző vagy rákos elváltozásra utalhatnak.
A leleten régebben a CIN (Cervicalis Intraepithelialis Neoplasia) névvel illettünk, ma a SIL (Squamosus Intraepithelialis Laesio) elnevezést használjuk, és a Bethesda-klasszifikáció jelölései alapján megkülönböztetünk
- LSIL vagy LGSIL azaz low-grade SIL-t
- HSIL vagy HGSIL-t, azaz a high-grade SIL-t, illetve
- ASCUS (Atypical Squamous Cells of Undetermined Significance) vagyis bizonytalan elváltozásokat.
A LSIL-ben a diszplasztikus sejtek a hám alsó harmadát foglalják el, a HSIL-hez tartozó elváltozásokban pedig az alsó harmad határától fölfelé a teljes hámszélességig terjedhet a diszplasztikus sejtek által elfoglalt terület. A rákmegelõzõ állapotok mindkét irányban egymásba átalakulhatnak, de minél elõrehaladottabb a folyamat, a regresszió aránya annál kisebb, és a progresszió lehetõsége annál nagyobb. Az LSIL-bõl mai tudásunk szerint átlagosan 5–20 év alatt fejlõdik ki a rák.
A leleten előfordulhat a Papanicolaou-skála is:
- P1-2 normál
- P3 bizonytalan
- P4-P5 rákmegelőző, rákos állapot.
HPV-gyanú esetén HPV vizsgálattal lehet eldönteni, hogy valóban fertőzésről van-e szó, és pontosan a HPV melyik típusáról. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a rákos betegség kialakulása már elkezdődött, azonban a kenetben mégsem látják az elváltozásokat. Ezeket álnegatív eredményeknek nevezzük. Ennek ellenkezője is előfordulhat, hogy a kenet alapján tévesen merül fel a rákmegelőző állapot gyanúja, holott valójában a betegség nincs jelen, ez utóbbiakat álpozitív eseteknek nevezzük. A HPV-fertőzés kimutatása a méhnyakrákszűrés mellett segít elkerülni a fenti téves diagnózisokat.
Ha HPV PAP tesztem eredménye eltér a normálistól, az azt jelenti, hogy rákos vagyok?
HPV nélkül gyakorlatilag nincs daganat, tehát ha a bizonytalan leletek (pl. ASCUS, P3), LSIL illetve HPV-gyanú esetében HPV-vizsgálatot is végeznek, melynek eredménye negatív, akkor ki lehet jelenteni, hogy nagy valószínűséggel kizárható a rákmegelőző elváltozás jelenléte, műtéti beavatkozásra nincs feltétlenül szükség. A citológiai szűrés és a HPV-kimutatás együttes alkalmazásával szinte teljes biztonsággal kimondható a diagnózis és megfelelő kezelés kezdhető.
Pozitív HPV-lelet birtokában, de egyéb szervi elváltozások nélkül, műtét vagy egyéb beavatkozás nem indokolt! Önmagában a HPV-pozitív lelet mindössze annyit jelent, hogy figyeljenek jobban magukra és a leletet követően maximum 6-12 hónapon belül ismét jelentkezzenek szűrésre.
Hogyan kezelik a normálistól etérő eredményeket?
- Ha a rákkeletkezés szempontjából alacsony kockázatú vírusfertőzésről van szó, és nincs látható nyálkahártya elváltozás, elég a rendszeres citológiai vizsgálat.
- Ha a nőgyógyászati vizsgálat kóros elváltozást derített fel, és különösen, ha a magas kockázatú HPV 16 fertőzés is fennáll, de rosszindulatú daganat még nem alakult ki, a kóros területet egyszerű műtéttel (konizáció, LEEP) el lehet távolítani. A műtét akkor is elvégezhető, ha már súlyosabb, rákot megelőző állapot áll fenn. Ez nem befolyásolja a későbbi fogamzóképességet. Műtét után sokszor már nem tudunk kimutatni HPV fertőzést, néha azonban még visszamaradhatnak rejtett vírusok. Ezért, valamint az újrafertőzés veszélye miatt érdemes továbbra is rendszeres citológiai szűrővizsgálatot kérni.
- Ha a méhnyakrák kialakult, a méhet el kell távolítani. A műtét típusa és a műtétet követő utókezelés módja a daganat korai vagy előrehaladott stádiumától függ. A leginkább előrehaladott méhnyakrákok esetén sugár- vagy gyógyszeres kezelést alkalmaznak.
Mi az a kolposzkópia?
A kolposzkópia egy diagnosztikai eljárás, ahol kolposzkópot használnak a megvilágított és felnagyított méhnyak, hüvely és vulva vizsgálatára. A kolposzkópia lehetővé teszi a vizsgáló orvosnak, hogy a felnagyított kép alapján megkülönböztesse a normálisnak látszó szöveteket az abnormálisoktól és ez alapján az orvos biopsziát vehet a gyanúsnak látszó szövetből. A kolposzkópia célja a még nem rákos elváltozások észlelése és kezelése. Feltáró lapoccal eltartják a hüvelyfalakat, hogy látható legyen a méhnyak. A kolposzkópia fájdalmatlan, és nem szükséges hozzá fájdalomcsillapítás. Elvégzése 15-30 percig tart.
Mi a biopszia?
A biopszia kis szövetminta eltávolítását jelenti mikroszkópos vizsgálat céljából. Ezt az eljárást akkor végzik, ha rákmegelőző állapot gyanúja merül fel. A szeméremtestről a rendelőben lehet mintát venni helyi érzéstelenítés alkalmazásával. A méhnyak és a hüvely biopsziáját általában kolposzkópia során végzik és nem szükséges érzéstelenítés. Ez az eljárás általában egy kis csípésként, vagy görcsként észlelhető.
A méh belfelszínéről történő anyagvételhez (endometrum biopszia) kis fém vagy műanyag csövet vezetnek be a méhnyakon át a méhűrbe. A csövet előre-hátra és körbe mozgatják, hogy a méh belfelszínéről szövetet sodorjanak le, és szívjanak ki. Ezt az eljárást általában a rendellenes méhvérzés okának meghatározására végzik. Ezen kívül a meddőséggel foglalkozó szakemberek is használják a módszert annak tisztázására, hogy a peteérés rendben zajlik-e, vagy a méh készen áll-e az embriók befogadására. Az endometrium biopsziát rendelőben is lehet végezni és nem igényel fájdalomcsillapítást. Általában olyan érzés, mint az erős menstruációs görcsök.